A cím oka (meg ne kérdezzétek, én ezt a szöveget hallottam bele egy dalba Ghymes koncerten ^.^"): a mögöttem álló két hét, a bent maradós hétvége, a szétázós-fázós-sárban dagonyázós Pompíliád. :S Annyira nem volt rossz, végül is túléltem, meg táncoltunk is, mégsem a szívem csücske. >P Ráadásul szerdán rosszul lettem 2x hánytam, hőemelkedésem volt és elegem mindenből. Hát haza 'zavartak'. Kaptam B6 szurit, de olyan rossz helyre adta a nő, a csípőcsontom környékére, hogy valamit tuti eltalált, mert két nap fájt az egész jobb oldalam deréktól lefelé. Még pénteken is egy pillanatra úgy éreztem lebénult a lábam. Anyám megnyugtatott, hogy ezt tuti, hogy nem csak beképzeltem magamnak, a nő rossz helyen szúrt meg és rossz tűvel. O.o Na de legközelebb majd Én szurkálódok! >)

Pénteken, október elsején volt Royalflush turné vagy fesztivál vagy mi Zegen. Kandúr indítványozta, hogy menjünk el, Én meg nem mondtam nemet (bár először nem igazán volt hozzá kedvem). Csütörtökön ráadásul újra előkerült egy Ossian dal, aztán pénteken még több...és gyűltek az emlékek, gyűltek a rég elfeledett érzések. Valami újra sajgott ott belül, tompán, emlékeztetőn. Kívülről szemléltem a dolgokat, mintha nem is lettem volna ott. Néhány éve még az első sorban tomboltam Depresszió koncerten, most csak ürességet éreztem. Miért? Hát gondolkodtam. Persze Kandúrnak is feltűnt. Már szinte kínosan ügyeltem rá, hogy a pultnál állva ne fordítsak hátat az embereknek, hogy ne csukjak ki mindent. Míg körülöttem ugrált és tombolt mindenki, egyszerre rájöttem. Emlékeztem. Eszembe jutott, hogy 8 fülbevaló helyett miért hordok csupán 7-et. Már nincs szükségem rá, megtaláltam, amit kerestem, új céljaim vannak, és nem hagyhatom, hogy a dolgok, amiket az a bizonyos hely a fülcimpámon szimbolizált, visszahúzzanak és olyan dolgokhoz kössenek, melyeket rég magam mögött tudok. Így hát csendesen élveztem a koncertet. :)

És egy ironikus pillanat az elmúlt napokból: egyik délután a társalgóban teáztam, mikor Surus megkérdezte, hogy vagyunk Kandúrral. 'Jól.' Feleltem én, mire Hugi kerekre nyílt szemekkel kérdezi: 'Te még mindig együtt vagy vele?' Hát szép. Egyébként nem itt fogom kiteregetni a szennyest, ne tessék hozzászokni, de ez annyira megnevettetett (hosszú idő után) még ha jogos kérdés volt is, hogy muszáj volt megemlékeznem róla. :D