Hihetetlen, de ezt a bejegyzést a plázából írom. Ki gondolta volna, hogy egyszer ez a pillanat is eljön? XD
És a rádióban: "Valami Amerika mééég..." Benivel jöttem, de ő most elugrott csecsebecséket nézni, gondoltam addig blogolok egyet, úgyis régen írtam.
Holnap indulunk Erdélybe, 14h körül. Még mindig ugyan az a várakozással teli érzésem van, hogy jó i, rossz is. Vagy csendes vagy nyílt háború, de összhang és béke nem lebeg majd a fejünk fölött, az biztos. Bár, még az is megeshet, hogy okosan fognak viselkedni kedves osztálytársaim és tudomást sem veszünk a másik osztályról. Milyen szép is lenne~ ugyan olyan zsúfolt, de legalább élvezhető. Azért talán még van rá esély, hogy tévesek az előfeltevéseim...majd meglátjuk.
Inresz hétvégi fellépése: érdekesre sikerült, nagy volt a keveredés, ráadásul hideg is volt, az eső is esett, de az EGO színpad persze mindent kibír. Volt is sikerük, főleg Inresznek. Remekül kihasználta a helyzetet amibe került, büszke vagyok rá. Ő kapta a legnagyobb tapsot is, ez egyértelmű :D
Egyenlőre ennyi. Ha lesz időm, akkor jövő héten is írok talán, még a hétvége előtt (ennek kicsi az esélye). Jó utazást NEKÜNK! ^__^/ Bon voayage!

Másik 50 emberrel egy fülledt buszon egy napig utazni, aztán öt napon keresztül a hűvös padlón vagy vadidegeneknél aludni. Minden nap misére menni, mert kötelező, és három emberrel osztozni 1kg kenyéren egész napra... Alig várom az osztálykirándulást~ (ami az utolsó osztálykirándulásunk és mindent megkötöttek...mázli, hogy Zsé nem lesz ott) Valójában nem kéne panaszkodnom, szeretném látni Erdélyt, kell e jobb lehetőség erre? Szóval inkább: hurrá!

A kedvetlenségem és passzivitásom bosszantó mértékeket kezd ölteni. Valójában optimista vagyok, ezért ez a felállás eléggé zavaró. Új játékba kezdtem, ami nekem és az én oldalamon a játékba bevontaknak igencsak szórakoztató lehet, a többi játékosnak kevésbé, de a jelenlegi célom a magam szórakoztatása, nem pedig másoké. Nem kell aggódni, nem fog tovább tartani fél évnél, vagy kilenc hónapnál (ez persze nem egy pozitív tesztet takar, ilyenről szó sincs).
Két dologról kaptam hírt, ami feldobta a kedvem: a nyári munka lehetősége a kórházban (megint), mint segéd ápolónő; mégis van lehetőség a diáktársulatra, legalábbis írok egy levelet az önkormányzatnak (mivel az új polgármester lánya hajdanában osztálytársam volt) ;)

"Enjoy the little things in life...
...for one day you'll look back and realize they were the big things"

Közhely. Sosem emlegethetünk elég közhelyet, de azért igyekszik az ember.

Aki megtalált, az vagy nagyon ügyes, vagy túl jól ismer (ez esetben minek keresné és olvasná a blogomat) vagy ÉN osztottam meg vele a kék színű falevelek titkát. Minden esetre: Legyen üdvözölve a 'Blue coloured leaves' minden kedves látogatója!

Üdv.:

Szitakötő (alias Arashi)